Belle: Én döntöttem így….

Én döntöttem így, de őrült ára lett,

Láncra verted szabadságom papámé helyett,

Te Szörnyeteg!

Jogosnak miért véled azt, mi jogtalan….?

Bolond vagy, gondold át!

Ez a vár otthonom hogy lehet, ilyen börtön?

Kislányként erről én sosem álmodtam….

Úgy mondták, hogy az otthonom ott van,

Ahol a szív dobban….

Itt az én szívem reszket, otthonra nem talál,

Nem lehet új hazám ez a vár….

Bárcsak még élhetném azt az életet mint régen,

Sohasem mondanám, hogy ez kispolgári lét,

Gyűlölt vár, évekig börtönöm lesz nem otthon,

Szétporlad a világ, miben hittem én,

Ám egy nap mégis új remény virrad, s végre szabad leszek…

Zárj kulcsra minden zárat,

Bástyát emelj körém,

Semmi sem tarthat itt, tudom én,

Életem, otthonom csak enyém!